„Aki szeret engem, az megtartja tanításomat…” (Jn 14,23)
„Tánc-imára” hívták október 14-én a Martineumba mindazokat, akik szerették volna a testüket és lelküket Isten jelenlétébe helyezni az imagesztusok és a tánc segítségével. A lelkinap vezetője Csókási Anna Sacré Coeur-nővér volt.
Számomra a mozgás, a tánc mindig is az élet mély és hathatós megközelítési módja volt – árulta el a lelkinap egyik résztvevője, Lovász Adrienn. – Egy módszer, ami hozzáfér emberi természetem valós mélységeihez, az elmém letisztításának, lecsendesítésének, valamint az ima előkészítésének megfelelő eszköze is.
A tánc a létezés végtelen áradatával való azonosság érzése, számomra az egyik legmélyebb kapcsolódás Istenhez. Felülkerekedés az „egyedül vagyok, különálló vagyok” érzésén. Hisz egymásba fonódó kezeink benn tartanak bennünket a körben, s ha el is engedjük egymást, újra ott az összekapcsolódás lehetősége s a végtelenségig keringhetünk a kör középpontja körül.
Távolodás-közeledés a kör középpontjától és afelé, a világossághoz, a fényhez, ami maga Jézus. Átélése annak, ahogy elsodornak a feladatok, a hétköznapok, vagy a nehéz döntések, ugyanakkor annak is, ahogy visszavár a középpont és megadja minden táncnak az irányát, közép- vagy nyugvópontját. Még ha távolra is sodródtam, visszafordulhatok, látom a fényt és megadja nekem az irányt, a visszatérés lehetőségét, a feloldozást.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír