„… mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók.” (Mt 7,29)
Figyelmükbe ajánljuk a most megjelent kötetet: Mohayné Katanics Mária: Válogatás Kodály kórusműveiből.
A kötet énektanároknak, kórusvezetőknek ad segítséget a kórusművek feldolgozásához, magyarázatokkal, elemzésekkel és módszertani tanácsokkal.
A kötet lektora, Bárdos Lajos a következőket írja:
„A mű Kodály leggyakrabban énekelt egyneműkaraiból 18-at válogat össze, hogy azokról részletes elemzést és a betanításukhoz, valamint előadásukhoz gyakorlati tanácsokat adjon. Az elemzés rendkívül alapos. Szinte hangról hangra magyarázza a zenei nyelvezetet, egyben rávilágítva a mű egészének szerkezetére is. De nem elégszik meg a zeneelméleti taglalással. Ami az élő zene szempontjából sokkal fontosabb: kimutatja, hogy az egyes zenei elemeknek milyen eszmei, érzelmi funkciójuk van. Hiszen a vokális zenében a hangok nem önmagukért állnak, hanem valamely érzelem, hangulat, leírás, tájfestés, elbeszélés stb. kifejezésének szolgálatában. Mivel pedig napjaink technicista kórus-előadásaiban éppen ez a szempont alig-alig jut szóhoz, annál fontosabb, hogy Mohayné Katanics Mária műve ezt teszi az első helyre. Az elemző leíráson túl lényeges érdeme a könyvnek, hogy egyfelől a nehézségek megoldására, másfelől az eszmei, hangulati célok elérésére kitűnő gyakorlati tanácsokat is ad a karvezetőknek. Világosan magyarázó szöveggel és ötletes, szemléletes ábrákkal éri el ezt az igazi kórusmunka szempontjából annyira elsődleges célt. Külön gazdag ajándékot kapunk a könyv végére illesztett fejezetben: A gyermek világának tükröződése a kórusművekben. Itt a művek legmélyére látva mutatja ki a szerző, hogy Kodály mennyire ismeri a gyermek lélektanát, egész gondolati, érzelmi világát, és miként tud ennek zenei kifejezést adni, mind az előadó gyermek, mind a hallgató felnőtt őszinte örömére, művészi gyönyörűségére. Megemlítem még, hogy – ahol erre alkalom van – a könyv a kórusmű alapjául szolgáló népszokást is ismerteti. Így az ezektől ma már távol élő (városi) gyermek is sokkal közelebb kerül a kompozíció lelkéhez, mintha annak csak ritmusait és hangjait tanulná meg. A könyvbe bele nem írt, de belőle sugárzó értéke az is, hogy az onnan tanultakat a karvezető – ha csak egy kevés befogadó érzéke van – más művek előadásában is hasznosíthatja. A mű címén túl szinte megérdemelné „A karvezető-képzés vezérkönyve” titulust is. A mű egy igen nagy gyakorlattal és sikerekkel rendelkező pedagógus, ugyanakkor édesanyai mivoltában is a gyermeket tökéletesen ismerő személyiség műve. Nagybecsű ajándék a zenepedagógia, és azon keresztül a magyar társadalom számára is.”